Kormányunk május 23-án eresztette a nyilvánosság elé az új közbeszerési törvény tervezetét, hat egész munkanapot hagyva kis hazánk közbeszerzésre fogékony közönségének a véleményezésre. Bár távol álljon tőlem, hogy a Kormány felkészült közbeszerzési szakemberei által bizonyára hosszú hónapok fáradságos munkája eredményeképpen összegrundolt törvényt a szokásos magyaros hőbörgő stílusban húzzam le (főleg mert vannak pozitív előrelépések), de a legizgalmasabb rendelkezések mellett azért nem érdemes szó nélkül elmennünk.
Mi az, ami jól sikerült a törvénytervezetben?
1. Az egész tervezeten érzékelhető az egyszerűsítés, az egyszerűségre törekvés szándéka. Az már önmagában is eredménynek tekinthető, hogy az eddigi 407 paragrafust sikerült 239-be belezsúfolni, úgy, hogy a szabályozandó jogintézmények száma nem csökkent számottevően.
2. Szintén érezni a törvény szövegén az egyértelműségre törekvést. Amit az előző törvény csak homályos utalások szintjén rendezett, vagy több fejezetben, szétszórva szabályozott, azt itt igyekszik jól struktúráltan, világosan meghatározni (pl. a kötelezően közzé teendő hirdetmények pontos felsorolása, az e-mailben történő kommunikáció hivatalos szintre emelése).
3. Előrelépésként értékelhető az alvállalkozókra vonatkozó szabályok egyszerűsítése. A teljesítés teljes értékéből legalább 10 %-os mértékben részesülő alvállalkozók a jelenleg hatályos Kbt. értelmében az alkalmasságukat az ajánlattevővel azonos módon kötelesek igazolni azon feltételek esetén, amelyekre a törvény önálló megfelelést ír elő. A tervezet ezt a kötelezettséget megszünteti, így a pénzügyi-gazdasági valamint a műszaki-szakmai megfelelőséget elegendő az ajánlattevő szempontjából vizsgálni. Ez azért is üdvözlendő lépés, mivel az eddigi szabályozás csak arra volt jó, hogy az alvállalkozókat elsunnyogja a fővállalkozó, az ajánlatkérő pedig úgysem tudta ellenőrizni, hogy hány százalékban vett részt a teljesítésben.
4. Továbbra is igénybe lehet venni harmadik fél segítségét az alkalmasság igazolására, sőt a tervezet a korábbi erőforrást nyújtó szervezetre vonatkozó szabályokat az ajánlattevők szempontjából előnyösen módosította (pl. nem szükséges többségi befolyás fennállása az erőforrást nyújtó és az ajánlattevő között).
5. Megmaradtak a kis- és középvállalkozások közbeszerzésekben való részvételét elősegítő, 2010. szeptember 15-i törvénymódosítással életbe léptetett rendelkezések, mint pl. 25 % feletti alvállalkozót köteles az ajánlattevő „maga mellé emelni” konzorciumi partnerként. Megtartotta a jogalkotó a közbeszerzés részekre bontásának kötelezettségét is, amely szintén jelentősen növeli a kkv-k indulási esélyeit.
Melyek a törvénytervezet „érdekes” részei?
A tervezethez írt rövid összefoglaló szerint „az új törvény nagy hangsúlyt fektet a visszaélések és a korrupció visszaszorítására”. Lássuk, melyek azok a passzusok, amelyek – hogy finom legyek – nem feltétlenül ezt a törekvést támasztják alá.
1. A politikai pártok frakcióinak beszerzései kikerülnek a közbeszerzési törvény hatálya alól. Azt hiszem ehhez nem szükséges semmit hozzáfűznöm.
2. Az egybeszámítás szabályai tekintetében a jogalkotó – a törvény többi részével ellentétben – mintha szándékosan homályosan szeretett volna fogalmazni:
A részekre bontás tilalma értelmében az ajánlatkérőnek egybe kell számítania azon hasonló árubeszerzések vagy szolgáltatás-megrendelések, valamint a funkcionálisan egybetartozó építési beruházások értékét, amelyekkel kapcsolatban a beszerzés megkezdésére egy naptári éven belül kerül sor, és amelyekre tipikusan egy ajánlattevővel is lehetne szerződést kötni.
„Hasonló” és „tipikusan”? Ja, így már egyértelmű...
3. A tervezet leggyengébb pontja véleményem szerint az ajánlatkérő által „szabadon kialakított eljárás”. Értem én a deregulációs szándékot, de ez a közbeszerzésben a tapasztalatok alapján nem nagyon szokott működni.
Ha az eljárás részletes szabályai nincsenek pontosan lefektetve, az ajánlatkérők előszerettel kezdik majd a törvény olyan alapelveinek feszegetését, mint a verseny tisztasága vagy az esélyegyenlőség. A történet vége nagy eséllyel egy rakás döntőbizottsági eljárás lesz. A közbeszerzési tanácsadók nevében: köszönjük!
4. A hirdetmény közzététele nélküli nemzeti eljárás alkalmazási körének kiterjesztéséről (építési beruházás: 150 millió Ft-ig!) a legnagyobb jóindulattal sem lehetne azt állítani, hogy a visszaélések és a korrupció felszámolása irányába tett határozott lépés lenne...
És a végére egy gyöngyszem:
A tervezet szerint a Felek nem módosíthatják a szerződést, ha a módosítás „a szerződés gazdasági egyensúlyát a nyertes ajánlattevő javára változtatja meg”. Na, arra kíváncsi leszek, hogy a "gazdasági egyensúlyt" a Döntőbizottság hogyan fogja vizsgálni, mindenesetre sok szerencsét kívánok hozzá ezúton is.
